Grecsó Krisztián: Áldja meg

Áldja meg az Isten
az álmom,
Akadjon takaró,
ha fázom,
Az életem ne vegye
készpénznek,
Érezze azt, amit
én érzek,
Szeresse bennem is
a kételyt,
És ez legyen az, amit
elképzelt,
Bocsássa meg minden
vétkemet,
Ragasszon össze, ha
szétesek,
Szerelmünk lehessen
reményből,
Tegyen el parázst
a hevéből,
Szentelje meg, amit
meg lehet,
Szeressen mindig, ha
megszeret,
Ne húzzon mindenre
tegnapot,
Elég, hogy elmondta,
meghalok,

Nézz fel!

A naptári év első hittanóráin, amikor már túl voltunk a „minek jöttünk iskolába…“ és a „ki mit kapott karácsonyra “ körökön, előkerültek a szünet legszebb élményei is. Szinte minden csoportban volt egy-egy álmodozó tekintetű gyermek, aki a tüzijátékot és a gyönyörű szilveszteri fényeket említette.

Szól a rádió... - Óév esti gondolatok

Nemrégiben meglátogattam egy idős özvegyembert, aki elmondta, mióta nem él a felesége, szinte mindig szól a konyhájában a rádió. Hiszen – mesélte -, a csend kibírhatatlan. A csend fáj. A csend nyomaszt. Főleg ebéd közben. Az elviselhetetlen csöndet csak a rádió hangja tudja elnyomni, vagy egy kicsit tompítani…
A magány csendje az, amiről ez az ember sírva mesélt.

Oldalak