Furcsa egy év van mögöttünk… És furcsa lesz ez a karácsony is. Nagyon-nagyon furcsa lesz, hogy húsvét után templomaink karácsonyra is zárva maradnak. Résnyire, valamennyire kinyithatnánk őket, de gyülekezetünk vezetősége így dönött. Ezen döntés értelében az idén csak december 24-én tartunk istentiszteletet a karácsonyi ünnepkörben.
Oldják iszákjukat a csendesülő,
alacsony fellegek,
omlik az ártatlan, együgyű hó
a háztetők felett.
A füst elkapja derekát,
együtt forognak,
úgy imbolyodik a világ,
ahogy ők imbolyodnak.
Húzzák már komoly szarvasok
az ünnepet,
szájuk körül az esti pára
s az eltűnt gyermekkor lebeg.
Omlik a hó, ömlik a hó,
nem nézi, hova hull,
csak bámulnak a szarvasok,
szarvukon gyertya gyúl.
Kedves Gyülekezeti Tagok!
Az alábbi linken elolvashatják püspökeink karácsonyi körlevelét. Hamarosan jelentkezünk gyülekezetünk híreivel is. https://www.evangelikus.hu/put-pasztorlevel-20201215?fbclid=IwAR13UHoGjC...
Emlékeznek a Kincs, ami nincs című filmre? Én nagyon jól... Gyerekkoromban legalább százszor láttam. Ezt a Pongo-Pongo szigeten játszódó történetet gondolatban mindig Vasegerszeghez, apai nagyszüleim falujához kötöm, ahol mi, gyerekek minden áldott disznóölésen ezt a filmet néztük.
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Hittanórán az adventi koszorú eredetéről tanultunk. A jól ismert történetet az árvaházról, amelyben Wichern huszonnégy gyertyát tett egy szekérkerékre, és azon minden nap eggyel több gyertyát meggyújtott – egészen karácsonyig.
Van úgy az ember,
hogy 'álmodozni' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.
Van úgy az ember,
hogy bár 'szólani' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.
Van úgy az ember,
hogy 'bátorságra' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.
Van úgy az ember,
'őszinteségre' vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.
Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé.
Czesław Miłosznak
A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.Egy kényelmes szék.
Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.
A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.
Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.A körte.
A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.
"Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
