Ami megmarad... - Vasárnapi tűnődések II./2. - Advent első vasárnapján

Hét németországi év után az ember lánya egy kicsit „kocka” lesz... Azt hiszem, Berlinben ragadt rám az a vágy, hogy nekem mindig mindent előre tudnom kell. Tudom kell, mit, kivel és mikor... Amikor a németországi gyülekezeti élet adminisztratív oldalára gondolok, két szó jut eszembe először. A „vorbereiten” (előkészíteni) és a „planen” (tervezni).

Elkészült a kapu

Januárban - szó szerint - szétfújta a szél gyülekezeti házunk kapuját. Köszönet az új kapu finanszírozásáért a Soproni Egyházmegyének és gyülekezeti tagjainknak. És nagy-nagy köszönet Bánfalva legjobb, legkedvesebb és legviccesebb asztalosainak, Szabó Mihálynak és Kóbor Jánosnak, akik elkészítették Ágfalva legszebb kapuját.

Ady Endre: A mindegy átka

Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrűbben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

 

Könnyű fehér ruhában - Vasárnapi tűnődések II./1.

 József Attila egyik utolsó nagy verse a „Könnyű fehér ruhában”. Vágó Márta, Attila egykori szerelme így emlékezik vissza a vers megjelenésére: [Attila] „ruganyos, friss léptekkel, derűs arccal jött be, úgy nézett szét, mint aki hazajön hosszú távollét után. (...) - Én most adósságokat fizetek (...) mielőtt elmegyek. // – Elmész? Hová?

Oldalak