"Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet."
(Reményik Sándor: Mindennapi kenyér, részlet)

Es werden alle Kleinen und Großen erwartet – jene die sich auf den Beginn des neuen Schuljahres freuen, und auch jene, die weniger erfreut sind. :) – Am Sonntag, den 6. September findet um 9:30 der Gottesdienst zur Eröffnung des Schuljahres statt, danach sind alle herzlich zum gemeinsamen Spielen und dem darauffolgenden Mittagessen eingeladen. Ort:  Haus der ev.

Tavaly egy kedves gyülekezeti tag azt mondta nekem Bánfalván, hogy nem baj, ha nincs még kész a felújítás, nem baj, ha csak apránként megy, mert így mindig tudunk valaminek örülni. Tavaly a megújult tetőnek örvendtünk, idén pedig a templomudvar felőli új nyílászáróknak és két belső ajtónak örülhetünk.

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,

pár percet itt tölt,
hogy utóbb időtlenül
hiányozhasson

(Kép: Kate Holstein)

1
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
s ha mondanak is néki valamit.

Az igazi út végét sose látni,
az igazi útnak vége nincsen,
csak kanyarjai, elágazásai,
hepéi és hupái, gödrei vannak,
jelzése ritkán,
ki-ki maga jelzi, merre menne,
felfelé, oldal irányba
vagy lejtmenetbe.
Az igazi út göröngyös,
cipő szaggató, süppedékes.
Nem tudni, hova vezet,
tábla nem irányít,
csak a merészek

“Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... 
Nem szabad erőszakosan szeretni. 

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát: