„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." Lk 19,10
Az ötödikes hittanosaimmal már harmadik órája a tékozló, avagy az elveszett fiú példázatáról gondolkodunk. Magával ragad és fogva tart minket ez a gyönyörű történet, és valahogy nem akaródzik tovább menni... Egyrészt, mert fontos példázatról van szó, másrészt, mert újra és újra, szinte minden szereplőben magunkra ismerünk.
5Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.
Amikor böjt kapcsán legtöbbször a húsmentes étkezést sugallja az egyház, a média, meg talán a neveltetésünk is, nekem egy ízig-vérig húsos emlék jut eszembe. Méghozzá réges-régi disznóölésekről, ahol idős nagymamám súrolta a nap végén a hatalmas kondérokat.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette. 1Móz 1,26-27
Amikor a kisfiaim óvodások voltak, volt egy ládikánk, telis-tele jelmezekkel, álarcokkal, ilyen-olyan maszkokkal, kalapokkal és színes parókákkal. Ezek voltak a legtöbbször használt játékok. Dávid és Ármin nem tudták megunni, hogy egyik nap Pókemberek, másik nap bohócok, harmadik nap rendőrök, postások, Batmanek vagy éppen nagy barna macik lehettek.
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága.
A héten sütöttem kenyeret. Kovászosat. Az elmúlt hetekben egész jól sikerültek a kenyérkéim, még azok a szép kis buborékok is megjelentek bennük, amikről „a nagykönyvek” írnak. Az utolsó sütésnél azonban elfelejtettem sót tenni a tésztába. Mikor erre rájöttem, már a szakajtókban várakoztak a szépen megformált alkotások. Persze, próbáltam menteni a menthetőt, de nem jártam nagy sikerrel.
A 2022-es év igéje: Jézus Krisztus mondja: Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el. Jn 6,37
Szenteste, mikor elhagytuk a jéghideg ágfalvi templomot, néhány gyülekezeti tag azon nosztalgiázott, hogy pár évtizeddel ezelőtt mennyi, mennyi rakétát, petárdát és csillagszórót dobáltak le a toronyablakokból a december 24-i istentisztelet ideje alatt. Aztán az akkori helyettes lelkész, Foltin Brúnó betiltotta a szentesti petárdázást.
Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Jel 22,16
Hol volt, hol nem volt, messze-messze tájon élt egy szent ember, aki meg akarta ismerni az élet értelmét. Folyton-folyvást szent szavakon és ilyen-olyan bölcsességeken meditált, kutatta a titkokat. Egy napon az Úr teljesítette a kívánságát. A szent ember látomást kapott.
1Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa.
Van önnek unokája? Van önnek reménysége?
Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Zsolt 80,8
Az elmúlt héten készítettünk a hittanosokkal egy koszorút. A gyerekek körberajzolták a kezeiket, aztán kivágták, és ráírtak, vagy rárajzoltak valami számukra fontosat. A kezeket aztán egy kartonra ragasztottunk, ami telis-tele lett olyan imákkal és dolgokkal, amik a meghatározóak számukra.
Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az ÚR. A többi nép is csatlakozik az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni.
Boldog új esztendőt kívánok! Igen, köszönhetnénk ma így is, hiszen beköszöntött advent, ami az új egyházi esztendő első vasárnapjával veszi kezdetét.
Amikor valami új kezdődik, az mindig egy kicsit megállásra késztet bennünket. Ilyenkor az ember egy kicsit hátratekint. Vagy előre. Vagy a gyertya fényébe. És jó esetben egy kicsit megáll…
Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. Kol 3,23
Van egy gyerekkori barátnőm, akivel azért beszélgetek máig is szívesen, mert szinte soha nem panaszkodik. Mindig meglátja a dolgok mögött a szépet és a jót. És valahogy sokkal lassabban él, mint én vagy akár a közvetlen környezete.
