Lk. 9,37-45
A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.38És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: „Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. 39Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.
Mt. 11, 29-30
Jézus mondja: Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító és az én terhem könnyű. Mt. 11, 29-30
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ő kezdetben az Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor a csodálkozástól és a döbbenettől meg sem tud szólalni. Azt az érzést, amikor nem jönnek a szánkra a szavak, mert annyira meglepődtünk valamin.
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe se gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Mt. 6,26
Egy helyes kis történet szerint, egy amerikai fiatalember utazása során belebotlott egy olyan indiántörzsbe, amely korsarak készítéséből tartotta fenn magát. Az amerikai teljesen belebolondult a gyönyörű, színpompás kosarakba, és úgy gondolta, hogy megcsinálja velük az évszázad üzletét. Amikor azonban minden terméket fel akart vásárolni, az indiánok nem mentek bele az üzletbe.
I.Krón. 16. 1-2. 7-13.
1Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. 2Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az ÚR nevében.
7Mindazoknak Rómában, akik az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Kedves Testvérek!
18Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. 19Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk.
Október huszonharmadikát írunk, nemzetünk ünnepnapját. Tudjuk jól, ünnepelni és emlékezni sokféleképpen lehet. Lehet gyertyafénynél, imádkozva, lehet rivaldafényben, kiáltozva. Lehet templomban és lehet színpadon. Lehet színpadiasan és lehet egyszerűen. Én személy szerint nagyon örülök most annak, hogy október 23.
"...mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1 Thess 5, 18)
Egyszer régen - Krisztus előtt úgy ötszáz évvel- élt egy filozófus Görögországban, aki meglehetősen spártai körülmények közt töltötte ideje nagy részét. Elítélte a luxust, és bár többet is megengedhetett volna magának, tudatosan a minimumra csökkentette igényeit. Úgy vélte, hogy az értelmes és bölcs ember mértéktartóan tud élni.
10Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki föl
Azt mondják, nem a ruha teszi az embert. Mondják, pedig ruházatunk nagyon sok mindent elárul ízlésünkről, társadalmi pozíciónkról vagy éppen anyagi helyzetünkről. És hovatartozásunkról is, hiszen nem is olyan régen a viseletük alapján még meg lehetett különböztetni az ágfalviakat a bánfalviaktól vagy éppen a soproniaktól. Aztán a ruházat utalhat arra is, hogy kinek mi a hivatása.
Zsolt 127, 1-2
Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. (Zsolt 127, 1-2)
